2024. január 1-jétől az újonnan telepített napelemek esetében kivezetésre került a korábbi szaldó elszámolás, helyette bevezették a bruttó elszámolást. Ez lényeges változás, hiszen a villamosenergia-hálózattal való elszámolás módja befolyásolja, mekkora napelem panelrendszert érdemes telepíteni, és hogyan lehet a termelt energiát a leghatékonyabban felhasználni.
Szaldó vs. bruttó elszámolás – Mi a különbség?
A szaldó elszámolás (más néven nettó elszámolás) lehetővé tette, hogy a háztartási napelemes rendszer a villamosenergia-hálózatot egyfajta energiatárolóként használja. A rendszer által termelt többletenergiát – például nyáron – betáplálta a hálózatba, majd később, például télen vagy éjszaka, ugyanazt a mennyiséget visszavehette onnan.
Az elszámolás éves szinten történt: az áramszolgáltató év végén összesítette a hálózatba betáplált és az onnan vételezett energiát, és a különbséget számolta el. Ha a napelemek éves szinten fedezték a fogyasztást, a villanyszámla akár nulla is lehetett. Ez a rendszer kedvezett a fogyasztóknak, mivel a nyári többlettermelés és a téli fogyasztás kiegyenlítődött. A szolgáltatók számára azonban kevésbé volt előnyös, mivel ebben a konstrukcióban a rendszerhasználati díjak és egyéb költségek minimálisan jelentek meg.
Ezzel szemben a bruttó elszámolás során a hálózatba betáplált és onnan vételezett energiát külön kezelik, külön árazással. A megtermelt, de azonnal el nem fogyasztott energiát az áramszolgáltató fix áron – jelenleg körülbelül 5 Ft/kWh-ért – vásárolja meg, míg a hálózatból vételezett áramért teljes árat kell fizetni. Ez lakossági fogyasztás esetén átlagosan ~36 Ft/kWh, a magasabb sávban akár 70 Ft/kWh is lehet.
A számlán a vételezett és betáplált mennyiségek külön soron szerepelnek, a jóváírás pedig jóval kisebb, mint a fizetendő rész. Így hiába termel meg a rendszer éves szinten annyi energiát, mint amennyit a ház elfogyaszt, a számla nem nullázódik le – a visszatáplált és visszavásárolt áram értéke között jelentős az eltérés.
Összefoglalva:
- A szaldó rendszer éves egyenleget alkalmazott, és gyakorlatilag kiegyenlítette a termelés és fogyasztás különbségét.
- A bruttó rendszer külön kezeli a termelést és fogyasztást, és nem történik kiegyenlítés – ez alapvetően új tervezési és gazdaságossági szempontokat hoz a napelemes rendszerek esetében.
Milyen hatással van a bruttó elszámolás a rendszer méretezésére?
A bruttó elszámolás bevezetésével át kell gondolni, mekkora napelemes rendszert érdemes telepíteni. Korábban, a szaldós időszakban általános tervezési elv volt, hogy a rendszer éves termelése fedezze a háztartás teljes éves fogyasztását – így lehetett elérni a nullszaldós állapotot. Ha például egy háztartás évi 5000 kWh energiát fogyasztott, nagyjából egy 5 kW teljesítményű napelemrendszer (évi ~5000–5500 kWh termeléssel) elegendőnek bizonyult a villanyszámla lenullázásához. Bruttó elszámolásnál azonban egy ekkora rendszer már túlméretezettnek számíthat pénzügyi szempontból, mert a nyári időszakban jelentős energiát fog a hálózatba táplálni, amiért csak minimális díjat kap vissza.
Egy családi ház a tetőn telepített napelemrendszerrel. A bruttó elszámolás miatt ma már fontosabb, hogy a megtermelt energiát házon belül használjuk fel, ne a hálózatba tápláljuk vissza.
Egy átlagos felhasználónál – ha a napelemes rendszerét a teljes éves igényére méretezi – a termelt napenergia nagyjából 40%-át tudja azonnal, helyben elfogyasztani, míg 60% feleslegként a hálózatra kerül. Ezt a korábbi szaldó rendszerben ingyenesen “visszakapta” később, bruttó elszámolásban viszont a 60% túltermelést mindössze 5 Ft/kWh áron értékesíti, majd később hasonló mennyiséget magas áron vásárol vissza. Ennek következménye, hogy a túlzottan nagy rendszer megtérülése jelentősen romlik. Hiába termel meg például egy 5 kW-os rendszer évi ~6250 kWh energiát (ami egy 4-5 fős háztartás fogyasztását fedezhetné), a bruttó elszámolás miatt a háztartás éves villanyszámlája még mindig jelentős marad. Konkrét számítással: egy 5 kW-os rendszer esetén ~2500 kWh-t használnak fel közvetlenül, ~3750 kWh-t pedig feltöltenek a hálózatra. A feltöltött energiáért kb. 18 750 Ft jóváírást kapnak évente, viszont a hálózatból vételezett ~3750 kWh-ért nagyjából 135 000 Ft-ot kell fizetni (36 Ft/kWh átlagáron). Az éves villamosenergia-költség így ~116 ezer Ft marad ebben a példában, holott a rendszer megtermelte a fogyasztás teljes mennyiségét. Ezzel a megtakarítás éves szinten kb. 235 ezer Ft, és egy ~2,5 millió Ft-os beruházás ~10,6 év alatt térülne meg. Látható, hogy a bruttó elszámolás hosszabb megtérülési időt eredményez a szaldóhoz képest, különösen, ha a rendszer sok felesleget termel a hálózatba.
Mindebből következik, hogy bruttó elszámolásban jellemzően kisebb teljesítményű rendszer is elegendő lehet a jó megtérüléshez, mint ami a szaldó idején kellett volna. Ha például egy háztartás éves fogyasztása 5000 kWh, lehet, hogy csak ~3–4 kW-os napelemrendszert érdemes telepítenie a jelenlegi elszámolás mellett. Egy 4 kW körüli rendszer évi ~4000–4500 kWh-t termel, ami a fogyasztás nagy részét lefedi, ugyanakkor kevesebb időszakban termel extrát a hálózat felé. Így a háztartás a megtermelt áram nagyobb hányadát tudja azonnal használni, és kevesebbet “pazarol el” 5 Ft-os áron. A villanyszámla valamivel magasabb marad majd (mert némi hálózati vételezésre szorulnak), de a beruházási költség is alacsonyabb és a megtermelt minden kWh nagyobb értéket képvisel a háztartáson belül. Természetesen az optimális méret egyedi tényezőktől is függ: az Ön fogyasztási szokásaitól, a csúcsidőszakok eloszlásától, a tető tájolásától és a jövőbeli bővítési tervekől. Általánosságban azonban igaz, hogy bruttó elszámolásnál nem célszerű túl nagy rendszert telepíteni pusztán azért, hogy nyári többletet termeljen.
Gyakorlati példa egy átlagháztartásra
Vegyünk egy konkrét példát egy magyar átlagháztartásra, amelynek éves fogyasztása kb. 4500 kWh. Szaldó elszámolás esetén egy kb. 4–5 kW teljesítményű napelemes rendszer telepítésével ezt a fogyasztást fedezni lehetett éves szinten, így a villanyszámla megközelíthette a nullát. Bruttó elszámolásnál viszont, ha ugyanekkora (mondjuk 5 kW-os) rendszert telepít, az említett okok miatt a termelés jelentős része nem azonnal hasznosul. A nyári hónapokban a rendszer akár 700–800 kWh többletet is betáplálhat a hálózatba havonta, miközben télen továbbra is rászorul a hálózatra. A háztartás éves szinten ~4500 kWh-t fogyaszt, a 5 kW-os rendszer pedig ~5500 kWh-t termel. A különbség (~1000 kWh) kvázi eladásra kerül 5 Ft-ért (éves szinten ~5000 Ft bevétel), míg a téli hiányzó energiát piaci áron veszi meg (pl. 1000 kWh × 36 Ft = 36 000 Ft). Ezen felül a termelés-fogyasztás időbeli eltérései miatt további vételezés is kell: a nyáron hálózatba töltött energia nem „ingyen raktározódik” télire. Így végeredményben a háztartás villanyszámlája mondjuk a szaldós ~0 Ft-ról bruttóval ~100 ezer Ft/év összegre csökken, de nem tűnik el teljesen.
Ha ugyanez a háztartás csak egy 3 kW-os rendszert telepít (ami ~3300 kWh-t termel évente), akkor a nyári betáplálás jóval kisebb lesz, mert a rendszer teljesítménye ritkábban haladja meg a ház fogyasztását. A 3300 kWh termelés nagy részét fel tudják használni, csak kisebb része megy ki a hálózatba. Az éves villanyszámla ebben az esetben magasabb marad ugyan (kb. 1200 kWh-nyi áramot továbbra is vételezni kell a hálózatból teljes áron), de a napelemes rendszer költsége is kisebb, és a megtermelt áram szinte teljes egészében 36 Ft/kWh értéken váltja ki a hálózati fogyasztást. Leegyszerűsítve: a kisebb rendszer hatékonyabban üzemel saját fogyasztásra, míg a nagyobb rendszer több felesleget termel olcsón eladva. Az optimális választás sokszor valahol a kettő között van – például egy ~4 kW körüli rendszer –, amely már jelentősen csökkenti a hálózati vételezést, de nem termel aránytalanul sok felesleget.
Fontos kiemelni, hogy az optimális méretezés egyénenként eltérő lehet. Ha például a háztartásban napközben kevesen vannak otthon (tehát a fogyasztás inkább esti és hétvégi), akkor kisebb rendszert érdemes választani. Ha viszont valaki otthonról dolgozik, vagy éppen elektromos fűtést (hőszivattyút) és klimatizálást üzemeltet napközben, esetleg elektromos autót tölt, akkor a napközbeni fogyasztás nagy, így egy nagyobb rendszer is jól kihasznált lehet. Ideális esetben a napelemrendszer termelési görbéje illeszkedik a ház napi fogyasztási görbéjéhez, hogy a lehető legkevesebb menjen veszendőbe. Ezt a célt szolgálhatja az is, ha a háztartás néhány nagyobb fogyasztót – például mosógépet, szárítógépet, mosogatógépet – időzítve, a napos órákban indít el. Így a termelt energia nagyobb hányada azonnal hasznosul, nem a hálózatra megy ki.
Mire érdemes figyelni a tervezésnél? – Inverter, túlméretezés, akkumulátor
Az inverter kiválasztása és a rendszer túlméretezése
A napelemes inverter a rendszer szíve, amely a panelek által termelt egyenáramot váltóárammá alakítja és betáplálja a háztartás hálózatába. Az inverter teljesítményét a rendszer méretezésénél gondosan kell megválasztani. Általános szabály, hogy az inverter névleges teljesítménye igazodjon a telepített napelem panelek összteljesítményéhez. Bizonyos mértékű túlméretezés megengedett és gyakori: például egy 5 kW-os inverterre akár 5.5–6 kW-nyi napelemet is ráköthetnek. Ezzel a csúcsidőn kívüli termelést maximalizálni lehet, mivel a panelek a névleges csúcsteljesítményüket ritkán érik el egyszerre (felhős idő, szögveszteség stb.). Bruttó elszámolásnál a mérsékelt túltervezésnek külön előnye is lehet: ha a panelek összkapacitása kicsit nagyobb, az inverter a nap több órájában tud a maximum közelében termelni, de a csúcspillanatokban esetleg le fog szabályozni (klipel). Az ilyenkor “elvesző” pár százaléknyi energia azonban valószínűleg úgyis a hálózatba ment volna, mindössze 5 Ft/kWh áron. Tehát egy ésszerű panel-túlméretezés segíthet növelni az önfogyasztást anélkül, hogy jelentős értékvesztést okozna.
Arra viszont figyelni kell, hogy ne méretezzük jelentősen túl az egész rendszert a szükségletünkhöz képest. A bruttó elszámolás nem tiltja, hogy nagyobb kapacitást telepítsen, de pénzügyileg nem éri meg olyan energiát termelni, aminek a túlnyomó része olcsón megy el a szolgáltatónak. Inkább érdemes tartalékkal tervezni a jövőbeli fogyasztás-növekedésre: például ha pár éven belül elektromos autó töltését vagy hőszivattyú telepítését tervezi, akkor ennek fényében kicsit nagyobb invertert és napelem-kapacitást választhat. Az inverter kiválasztásánál ma már elérhetők ún. hibrid inverterek is, amelyek alkalmasak akkumulátoros energiatároló csatlakoztatására. Ha később tervezi akkumulátor telepítését, érdemes lehet ilyen típust választani, hogy a későbbi bővítés gördülékeny legyen.
Az akkumulátorok szerepe a bruttó elszámolásban
Az akkumulátoros energiatároló rendszerek jelentősen felértékelődtek a bruttó elszámolás bevezetésével. Míg korábban, szaldó elszámolásnál a hálózat “tárolta” ingyen a nyáron megtermelt többletet, addig most ezt csak drágán lehet visszavásárolni. Az akkumulátor viszont lehetővé teszi, hogy a napközben megtermelt, de fel nem használt energiát helyben eltárolja, és este vagy borús időben felhasználja. Ezzel a megtermelt áram jóval nagyobb hányada kerül közvetlenül felhasználásra a háztartásban, azaz az önfogyasztási arány drasztikusan növelhető (akár 80-90% fölé). Egy jól méretezett akkumulátorral elérhető, hogy a nyári napsütéses órákban termelt többlet energiából a ház éjszaka vagy a következő reggelen is táplálkozzon, csökkentve a hálózatból vételezett mennyiséget. Így a bruttó elszámolás hátránya mérsékelhető, hiszen kevesebb energiát kell 5 Ft-ért eladni és 36-70 Ft-ért visszavenni.
Azonban az akkumulátoroknak jelenleg jelentős a költsége. Egy családi házban használható, mondjuk 10–15 kWh kapacitású akkumulátor ára több millió forint is lehet, ami a napelemrendszer beruházási költségét megduplázhatja. Emiatt a megtérülési idő hosszúra nyúlhat: a mai árak mellett egy ilyen beruházás akár 20 év alatt térülne csak meg pusztán a villanyszámla-megtakarításból. Persze az árak folyamatosan változnak, és az energiaárak emelkedése vagy új támogatások ezt lerövidíthetik a jövőben. Jelenleg azonban jól megfontolandó, hogy anyagilag megéri-e akkumulátorba fektetni. Nem pénzügyi szempontból viszont vonzó lehet: növeli az energiafüggetlenséget és biztonságot (áramszünet esetén tartalékot nyújt), illetve környezeti szempontból is segít optimalizálni a megújuló energia felhasználását.
Ha az akkumulátort túl drágának találja, alternatív megoldásként érdemes először a fogyasztási szokásokat áthangolni (amennyire lehet) a termeléshez. Ahogy már említettük, időzítse a rugalmasan halasztható nagyobb fogyasztású tevékenységeket a napos órákra. Ez nem kerül plusz beruházásba, de javítja a rendszer hatékonyságát bruttó elszámolásban is.
Hálózati visszatáplálási díjak és feltételek 2025-ben
A bruttó elszámolás bevezetésével együtt jár néhány gyakorlati változás az áramszolgáltatói feltételekben is. Minden új napelemrendszerhez kötelező okos mérőóra telepítése, amely képes külön mérni a hálózatba betáplált és onnan vételezett energia mennyiségét. Az elszámolás havi rendszerességgel történik: az áramszolgáltató havonta összesíti, mennyi áramot szolgáltatott Önnek (ezt a szokásos módon kiszámlázza), és mennyi többletáramot vett át a napelemrendszerétől (ennek ellenértékét jóváírja vagy kiutalja). A gyakorlatban a háztartási méretű kiserőművek tulajdonosainak egy egyszeri nyilatkozatot kell tenniük a szolgáltató felé a bruttó elszámolásra való átálláskor, hogy a visszatáplált energia ellenértékét utalhassák a részükre. Ezt követően a folyamat automatizált, és jellemzően banki átutalással térítik meg a betáplált áram díját havonta. Fontos megjegyezni, hogy bruttó elszámolásban a rendszerhasználati díjat minden vételezett kilowattóra után meg kell fizetni (ellentétben a szaldóval, ahol a betáplált energia után nem kellett).
A visszatáplálási díj jelenleg ~5 Ft/kWh, ahogy fentebb írtuk. Felmerül a kérdés, hogy várható-e ennek növelése a közeljövőben. A szabályozás 2024-ben lehetővé tette az ún. piaci alapú értékesítés bevezetését: 2025 elejétől elviekben megnyílik a lehetőség, hogy a háztartási napelemesek az általuk termelt többletenergiát szabadpiaci áron, egy kereskedőn vagy aggregátoron keresztül értékesítsék. Ez azt jelenti, hogy nem fix 5 Ft-ot kapnának, hanem a mindenkori piaci villamosenergia-árhoz közelítő díjat. A gyakorlatban ehhez szükség van megfelelő informatikai és szerződéses háttérre: olyan energiakereskedő cégekre, amelyek hajlandók a háztartási termelőktől átvenni a megújuló áramot jobb áron is. A hírek szerint ennek technikai feltételei hamarosan adottak lesznek, de a rendszer kiforrása időbe telik. Ugyanakkor nem kizárt, hogy a következő években a piaci nyomás és a napelemes közösségek érdekérvényesítése nyomán javulhat a helyzet, és a napelemtulajdonosok az 5 Ft-nál kedvezőbb tarifát kaphatnak a termelt energiáért. Szakmai szervezetek (pl. a Magyar Napelem Napkollektor Szövetség) is szorgalmazzák egy igazságosabb, magasabb átvételi ár bevezetését, mivel ez jelentősen javítaná a rendszerek gazdaságosságát és a beruházási kedvet.
Egyéb hálózati feltételekre is érdemes figyelni. 2022 végén ideiglenesen korlátozták új napelemes rendszereknél a visszatáplálást bizonyos területeken hálózati kapacitásproblémák miatt. A kormány azonban 2023 őszétől fokozatosan feloldotta a visszatáplálási stopot ott, ahol a hálózat teherbírása megengedi. 2025-ben Magyarország legtöbb részén már engedélyezik, hogy az újonnan telepített napelemek a többletet betáplálják a hálózatba, de mindig érdemes az adott szolgáltatónál előre érdeklődni a helyi feltételekről. A hálózatra csatlakozás engedélyeztetése bruttó elszámolás esetén is hasonló a korábbihoz, azzal a különbséggel, hogy az elszámolás módja a szerződésben bruttóként lesz rögzítve, és szükség lesz a kétirányú (okos) mérő felszerelésére az üzembe helyezéskor.
Összefoglalás
Megéri-e még napelemet telepíteni bruttó elszámolásban? A válasz határozottan igen – de körültekintőbben kell megtervezni a rendszert, mint a szaldó elszámolás idején. A napelemes beruházás továbbra is csökkenti a rezsit és véd a jövőbeli energiaár-emelkedésektől, csak a megtérülési mechanizmus változott meg. A bruttó elszámolás bevezetése némileg növeli a megtérülési időt, hiszen a hálózatba táplált kilowattórákért kapott összeg jóval kisebb, mint amennyit a vételezettért fizetni kell. Ezt ellensúlyozhatja azonban, ha a rendszerünket okosan méretezzük és üzemeltetjük: a saját felhasználás maximalizálása lett a kulcsszó. Érdemes lehet kisebb kapacitást telepíteni vagy a fogyasztást bővíteni (például elektromos fűtés, melegvíz-tárolás, elektromos autó), hogy a megtermelt energia minél nagyobb részét Ön használja fel. Szükség esetén utólag akkumulátorral bővítve a rendszert tovább növelhető az önellátás aránya. Ne feledje azt sem, hogy a szabályozás nem statikus: a jövőben kedvezőbb visszatáplálási árak vagy új támogatások jelenhetnek meg, melyek még vonzóbbá tehetik a napelemes rendszereket.
